„A kedd esti lengyel-szovjet csoportmérkőzés 1-1-es döntetlennel zárult, ezzel a mieink életben tartották esélyeiket a továbbjutásra” – így számolt be a kedd esti meccsre lengyel TVP a szerdai hírekben.

Pontot loptunk az "ősi riválistól" - TVP, 2012. június 13.

A hírekben természetesen azt sem felejtették el megemlíteni, hogy a lengyelek egy ősi riválissal játszottak – és ennek illusztrálására, mint látható, szovjet zászlót használtak. Az országban egyébként nagyfokú az orosz-ellenesség és a szovjet időszak elutasítása, a keddi mérkőzés előtt lengyel futballhuligánok többször verekedést is provokáltak a Varsóban felvonuló orosz szurkolókkal. Ennek ismeretében az oroszok leszovjetezése nagyjából olyan lépés, mint ha a magyar köztévén egy román-magyar meccs után a képernyőre Kis-Románia térképek úsznának be illusztrációként.

A lengyel köztévétől egyébként sem áll messze az enyhe kifejezéssel is markánsnak mondható nemzeti gondolkodás. A tévé elnöke egy időben az a Piotr Farfał volt, aki ma már a radikális jobboldali Lengyel Családok Ligája párt vezetője, és akit a lengyel Gazeta Wyborcza napilap úgy jellemezett, mint „egykori neonáci”. Amikor a PTV-t vezette 2009-ben, több híres lengyel filmes, így Agnieszka Holland és Andrzej Wajda is a tévé ellen nemzetközi bojkottot kezdeményezett. A PTV éléről épp emiatt a bojkott miatt el is került, de maradhattak még ott emberei, úgy néz ki.

A keddi összecsapásra visszatérve: annak nézettsége  rekordot döntött, a meccset közvetítő három állami tévécsatornán összesen 16 millió 234 ezer lengyel nézte a meccset. A másnapi hírek nézettségéről egyelőre nincsenek adataink.

A vendégszurkolók a meccsen óriási transzparenssel próbálták üzenni a lengyel állami televíziónak.

Az Eb eddigi talán legszebb, és a lengyelek számára hihetetlenül fontos gólját lőtte kedd este Jakub (Kuba) Blaszczykowski az oroszoknak. A gólszerző a meccs után a találatot édesanyjának ajánlotta, és azt mondta: „az édesanyám nézett engem, érzem, hogy segít engem”.

Kuba az Eb előtt mesélt az őt és fivérét ért gyerekkori tragédiáról. Kisgyerekek voltak, ő tizenegyes éves, amikor az apjuk a szemük láttára gyilkolta meg az édesanyjukat. Az eset akkor annyira sokkolta, hogy öt napig az ágyból sem tudott felkelni. Kubát és testvérét később a nagymamájuk nevelte fel. A tizenöt év börtönre ítélt apjuk tavaly szabadult, de a fia megbocsátását a nemrégiben bekövetkezett haláláig sem nyerte el, Kuba a múlt héten a temetésére sem el.

A mélyen vallásos lengyel játékos többször beszélt arról, milyen fontos neki az anyja emléke, nemrég úgy nyilatkozott: „Mindent megadnék azért, hogy anyám életben legyen”.

A játékos arról is beszélt, hogy ez a válogatott gólja azért is különösen fontos volt neki, mert a csapatnak sikerült ezzel a csehek nyomában maradnia. „Tudom, hogy meg fogjuk csinálni” – mondta a szombati meccsről, amelyet ha megnyernek, duplán sporttörténelmet írnak: megszerzik első Eb-győzelmüket és bejutnak a nyolc közé.

Meccs előtt ez járt a fejünkben

(a közvetítés a képek után indul)

Drága orosz barátaink!

Évszázadokon keresztül nyomorgattátok a lengyel nemzetet, ha rajtatok múlna, máig lenne közös orosz-német határ, a katyni mészárlást és a különös szmolenszki tragédiát soha nem felejtik el a lengyelek, és még ma is sikerült rendőri lövöldözésbe torkolló véres verekedéseket kiprovokálnotok a „véráztatta szent lengyel anyaföldön” (persze, az oroszok valójában csak „békésen” felvonultak az orosz függetlenség napján – valószínűleg Budapesten sem örülnének egy június 4-i román ünnepségnek).

Jó, persze azt is mondhatjuk, hogy mi támadtunk a békés orosz felvonulókra – de miért vonulnak fel békésen az oroszok ott, ahol nem látják őket szívesen? És persze a „mi” is relatív: a meccs előtt az Eb-bojkottot már korábban megígérő futballhuligánok egy csoportja randalírozott. Szóval ez a nap egyik szurkolótábornak és egyik országnak sem válik dicsőségére – még az is lehet, hogy a lengyelekére kevésbé. Sajnos amikor kiderült, hogy a lengyel és az orosz csapat egy csoportba került, és hogy a lengyel futballhuligánok egyébként is balhét akarnak, akkor már várható volt, hogy ennek rossz vége lesz. Az lett.

 Ezek után mit is mondhatunk a ma esti varsói meccs előtt? Tovább után elmondjuk.

A szokásosnál sokkal kisebb volt a vízfogyasztás pénteken kora este Varsóban – írja a Gazeta Wyborcza adataira hivatkozva egy lengyel hírportál, a fakt.pl (a Wyborcza honlapján nem találtuk az adatokat, lehet, hogy csak mi voltunk bénák). A cikk szerint varsói városi víz- és csatornaművek vállalat – vagy valami hasonló nevű társaság – adatai azt mutatják, hogy a lengyelek hat óra előtt nem sokkal leültek a tévék elé, és nemcsak ökölbe szorított kézzel, de összeszorított lábakkal – és talán egy idő után összeszorított fogakkal is –, nemcsak idegfeszültségben, hanem megfeszített hólyagokkal is nézték végig az Eb nyitómeccsét, a lengyel-görögöt.

Ami ráadásul az első félidőben még jó szórakozásnak is tűnt, valószínűleg fogyott is a sör, mint egyszeri szumozó egy Norbi Update-kúrán. Így aztán 18.45-kor viszont megnyíltak a csapok, és percek alatt nemhogy a normális szintre, hanem – érthető módon – azt meghaladó mértékűre szökött fel a vízfogyasztás, majd bő tíz perc elteltével ismét akár el is zárhatták volna a varsói főcsapot. A lap cikke szerint „az eredmények elemzésekor el kell ismernünk a lengyel szurkolók akaraterejét és önfegyelmét”, valamint „egy igazán hősies gesztusnak” nevezik, hogy tömegek tudtak ellenállni a húgyhólyagukra gyakorolt nyomásnak. Csak remélni lehet, hogy Blaszczykowskiék jó példát vesznek róluk, és ma este szintén ellenállnak a rájuk nehezedő nyomásnak.

Két helyen változik a lengyel kezdő tizenegy a görögök elleni meccshez képest. A csapat várhatóan defenzívebb játékot játszik majd, mint a görögök ellen; a felállás: Tyton – Piszczek, Wasilewski, Perquis, Boenisch – Polanski, Dudka, Murawski – Blaszczykowski, Obraniak – Lewandowski. Részletek tovább után.

Aludtunk egyet a pénteki meccsre, aztán még egyet, és még kettőt (vasárnap volt egy könnyű délutáni hortyogás is).

És most már tudjuk derűsen látni a világot, legalábbis derűsebben, mint egyszeri minimálbéres az adóváltozást.

Biztosak voltunk abban, hogy legyőzzük a görögöket, így a döntetlen akkor is nagy csalódás volt, ha a végén – a Tyton által kivédett tizenegyes után – már a lengyel csapat örülhetett az egy pontnak. Most viszont már számos jelét látjuk annak, hogy a sziget nem süllyed, jól állunk. De legalábbis jobban, mint négy éve. Valószínűleg a lengyel szurkolók is így gondolják, a pénteki döntetlen után ugyanis több mint ötezren nézték meg a csapat szombati edzését.

És akkor most lássuk, minek örülhetünk (aki nem látja, kattintson a Továbbra):

A fiúk kisétáltak, a görögök valószínűleg a meccs végéig tartani is fogják a tempót – a kapusuk már most kicsit fáradtnak tűnik –, bezzeg mi!

A kezdőcsapatban nincs meglepetés, ahogy várható volt, 4-1-4-1 a felállás és nem 4-2-3-1 (bár az MTV-ben ezt mondták). Dudka továbbra sem kezdő, ahogy előre vártuk, Polanski feladata legyen, hogy a védők előtt szűrjön, a Mainzban egész jó szezont futott, míg Obraniak mellett a poznani Murawski játszhat (mi inkább Matuszczykra gondoltunk), a védelembe az általunk is legjobbnak tartott Wasilewski került.

A görögök elvileg 4-3-3-mal próbálkoznak, bár a háromcsatáros felállás csak valami tréfának tűnik.

Tíz perc után

Az elejét megnyomtuk, mint Mikorniczky bácsi a kis Polski elejét kilenc vodka után. A görög nagypapa még elég magasra tudott ugrani, így nem vezetünk, bár már előtte Obraniaknak be kellett volna rúgnia a kapuba, és nem Lewandowski (vagy valamelyik görög) hátába. Aztán volt egy görög csúsztatás – most nem olyan, mint amit a költségvetéssel csináltak –, utána viszont megint mi szaladgáltuk szét őket, kár, hogy előbb Kuba bekemezte a labdát a felhőkbe, aztán Lewandowskinak hiányzott a második feje két méterrel a kapu előtt.

Aztán két perccel később nem!

1-0

Ki más, mint Lewandowski szerezné az Eb első gólját. Ez a tizenötödik válogatott gólja.

Ez az első kép, amit a neten találtunk a gól(után)ról.

Harminc perc után

A görögök a kapott gól után sem kezdtek esztelen támadásokba, naná, nehogy még egyet kapjanak. Az nyilvánvaló, hogy nehézkesek, Szamarasz például lassabb, mint egy meteórára látogató kövér német nyugdíjas hegymenetben. Viszont legalább láttuk a lengyel kapust is most már.

Most volt egy szép görög kényszerítőzés, előtt Perquis törte el a labdát – három hónapja a kezével csinálta ugyanezt, annál a mostani kevésbé fájt.

Viszont most sorozatban szögletezgetnek hármat a görögök, nem olyan jó érzés ez.

Most hallom, hogy a gólnál Lewandowskit legörögözte a derék magyar szpíker.

Negyven perc után

jut eszembe, hogy Szamarasz ollóját és borotváját valószínűleg einstandolhatta az IMF.

Kiállították a négy görög védő egyikét. Kábé ennyit esett vissza a gazdaságuk is az utóbbi négy évben, aztán mégis megvannak még.

Szünetben

Azon gondolkodom, hogy az Eb-rendezést megvásárló ukrán milliárdos, az-a-nem-jut-eszembe-a-csávó-neve csávó valószínűleg bírókra is költött egy keveset.

Ezzel együtt tökéletesen indokolt a vezetésünk. Aminek a gólja most már mozgóképen is, bár kicsit tizenöt évvel ezelőtti hangulatban – éljen az animgif!

Második félidőre

inni akartam egy vodkát vagy egy pángalaktikus gégepukkasztót, de végül nem kockáztattam a koncentrálóképességemet. Egyébként is beszorult a cipőfűzőm a szék kerekeibe, úgyhogy szó szerint lebilincselt ez a meccs.

Most néztem, hogy spanyol a bíró. Így már érthetőbb, lehet, hogy nem megvettük, és lányok sem várnak rá a híres Visztula-parti bárokban, hanem szimplán csak bosszút áll a görögökön, hogy belerángatták őket a válságba.

Második félidő

Nagyon rosszul kezdődött: mi technikai gondokkal küzdöttünk, a fiúk pedig taktikaiakkal, így az emberhátrányban lévő görögök kiegyenlítettek. Mondjuk a FIFA 09-ben is mindig az volt, hogy ha hátrányba került egy csapat, akkor felszívta magát.

Nekünk most támadni kell, ami sajnos nem nagyobb erősségünk, mint egyszeri lengyelnek a munkamorál.

Hatvan perc után

arra gondolok, amit Lech Walesa mondott 81-ben, amikor a hadiállapot hatodik napján elfogyott a kenyér: csak nem csüggedni, csak nem csüggedni.

És aztán már csak nyolc évet kellett várnia.

Hatvanöt perc után

Azt várom, hogy jöjjön Murawski helyett Brozek vagy Sobiech, és átálljunk kétcsatáros játékra. Állítólag van olyan lengyel játékos, aki hallott már olyan lengyel játékosról, aki látott olyan lengyel játékost, aki kétcsatáros felállásban játszott.

Hatvankilencedik percben

bontok egy karton vodkát, és magamba dőlök. Elveszítettük, nemcsak a mai meccsre, hanem az oroszok ellenire is, Szczesnyt, és 2-1-re fordíthatnak a görögök.

Ez a görög tragédia.

Vagyis.

Ez a görögök tragédiája, bejött Tyton, a titán, imádkozott egyet, és

kivédte!

Nem véletlenül volt egy Wojtylánk sokáig Rómában. Ahogy egy kommentelő írta, köszönöm: Wojtyla - Zeusz 1:0

A nyitómeccsek egyébként általában tök szarok szoktak lenni. De mi annyira bénák vagyunk, hogy jót tudtunk csinálni belőle.

És közben majdnem kaptunk még egyet, szerencsére les volt. Értik, „les”. Asszem, a partjelzőnek is vinni kell lányokat.

Hetvenöt perc után

jutott eszembe, hogy miután Rybust hoztuk le, hogy beállhasson Tyton, így támadásban egyoldalúbbak leszünk, mint a TASSZ lehetett 1951-ben.

A hősünket egyébként úgy hívják, hogy Przemysław Tytoń, a PSV-ben véd, januárban volt 25 éves, és ez a hatodik válogatott meccse. Ha nem sérül meg Fabianski az Eb előtt, aligha lépett volna pályára.

Közben Obraniakot kilökték a pályára, de a spanyol bíró megzavarodott, nem fújta be a tizenegyest.

Nyolcvan perc után

úgy számolom, hogy tíz percen belül be kell lőni a győztes gólt. Sajnos Polanski lövését még a görög focinagypapa sem jelentett gondot. Sőt lehet, hogy Sixx, a kamuti hős is megfogta volna.

És arra gondolok, hogy bármilyen izgalmas ez a meccs, végül is mégis csak az van, hogy két béna csapat és egy idióta bíró tette izgalmassá.

Lewandowski eltűnt – tette szóvá a szpíker abban a percben, hogy majdnem lőtt egy őrült nagy gólt. Majd eltűnődött azon – nem Lewandowski, hanem a foci magyar hőse –, hogy a döntetlen miatt másik meccsen megéri nyerni. Hát igen.

A nyolcvanhetedik percben

arra jutottam, hogy a lengyel-magyar testvériség jegyében most kell valamikor gólt kapnunk.

Kilencven perc után

a szpíker azt mondja, tizenegyes rúghatunk. Valójában szögletet. Jó, hogy nem rádiózik. Egyébként mindegy volt, elszúrtuk.

A meccs végén

azt kell mondanom, hogy elrontottuk ezt, de nagyon. A kivédett tizenegyes ellenére azt érzem, hogy nem szereztünk egy, hanem vesztettünk két pontot. És egy kapust. És a győzelemből és a jó sorozatkezdésből fakadó lendületet.

Szegény oroszok, így most meg kell őket vernünk kedden. Különben kicsit nehéz lesz továbbjutni.

Összegzés

csak annyi, amit már korábban írtam: két gyenge csapat és egy gyenge bíró izgalmassá varázsolta a nem túl jó meccset. Két-három helyen lyukas a lengyel csapat, de ezzel együtt is nyerni kellett volna, a szünetig két-három gólt kellett volna szerezni.

De!

A hitünk ne gyengüljön, még ott lehetünk a döntőben, csak hatékonyabban kell támadni. És védekezni.

A ma esti meccset természetesen a lengyelek nyerik, ez annyira magától értetődő, mint az, hogy a lengyel imádkozik, vendégmunkából tartja el családját és vodkát iszik. Vagy az, hogy a lusta helóta adót csal, statisztikát hamisít, európai segélyekből tartja el magát és tüntet az ellen, ha valamit csinálnia kell a pénzéért.

Az esetleges kétkedőknek – akik talán azt sem hiszik el, hogy egy kis Polskival át lehet autózni a Lengyel Tátrán – tovább után felsorolunk néhány egészen egyszerű érvet, hogy miért mi nyerünk ma este.