Most már szinte biztos, hogy a hetvenes évek csodája nem ismétlődik meg. A lengyel válogatott – egy egymeccses 1938-as kalandot leszámítva – 1974-ben vett részt először világbajnokságon, és egyből bronzérmes lett; a Fehér Sasok most először jutottak ki Európa-bajnokságra, de nem is kis csoda kellene már ahhoz is, hogy a csoportból tovább tudjanak lépni. Ha felelősöket keresünk, akár Beenhakker kapitány előéletét is okolhatjuk ezért (persze nem komolyan, az ő múltja aligha tehet arról, ahogyan csütörtök este játszottunk).

Beenhakker ugyanis, ha jól búvárkodunk a múltban, most harmadszor vezet válogatottat világversenyen. Holland szövetségi kapitány volt az 1990-es világbajnokságon, majd Trinidad és Tobago csapatát vezette ki a 2006-os vébére. Azonban egyik csapatával sem sikerült nagy eredményt elérnie: az 1988-ban még Európa-bajnok Oranje a csoportban 3 döntetlent játszott (Angila, Írország és, ami különösen kínos volt, Egyiptom ellen), majd a nyolcaddöntőben 2-1-re kikapott a németektől, és kiesett.

Hat évvel később a közép-amerikaiakkal még ennyit sem sikerült elérnie. Bár a nyitómeccsen játszottak egy 0-0-t a svédekkel, aztán kikaptak az angoloktól 2-0-ra, majd az addig nyeretlen Paraguaytól szintén 2-0-ra; lőtt gólt nélkül estek ki. A holland kapitány világversenyeken a mostani Eb kezdetéig tehát 7 meccsen vezette csapatát, a mérleg 4 döntetlen és 3 vereség, 3-8-as gólarány; azóta ez 5 döntetlen, 4 vereség, 4-11-es gólarányra változott.

A most 66 éves Leo eredményei egyébként sem túl meggyőzőek szövetségi kapitányként. Beenhakker, aki sosem játszott, egyből ezdőként került kapcsolatba a focivakl, 1985-86-ban volt először szövetségi kapitány, pechjére az utolsó bombaerős magyar válogatottal egy csoportban harcoltak a mexikói vébéért, és vesztettek: mi mehettünk Irapuatóba hatost kapni a szovjetektől.

Keletre 1993-ban ruccant ki először, Szaúd-Arábia válogatottját 1994-ben a vébére vezette első holland kapitányként. Ezt követően – és két kapitánykodás közben is mindig – kluboknál, majd 2005-től Trinidadban dolgozott. A lengyel válogatott élére 2006-ban került, és legalább azt sikerként könyvelhetjük el, hogy egy borzalmasan nehéz csoportból kivitte a Fehér Sasokat az Eb-re.