A lengyel foci ikonikus alakja, Tomas Frankowski, aki az Eb-menetelés kezdetéig a lengyel válogatott alapembere volt, azt mondta a németektől elszenvedett meccs után, hogy fel a fejjel. Biztatta a csapatot, amelyből, mondom, a mostani kapitány hagyta ki.
Ne foglalkozzunk most azzal, miket mondana egy egyszeres-kétszeres magyar válogatott játékosocska, ha kihagynák a keretből, inkább koncentráljunk előre. Van még két meccs, ebből, ha jól számolom, elég lehet 4 pont a továbbjutáshoz. Az osztrákokat jobban meg kell verni, mint a horvátok tették – ez nem lesz nehéz, Modricsék ugye csak 1-0-ra nyertek.
Ezután már – reménykedve abban, hogy Podolskinak a lengyel szíve dobog még annyira, hogy a horvátok ellen is odateszi magát, és a németek azt a meccset is megnyerik legalább kettővel – a horvátok ellen elég egy döntetlen, és tovább is jutottunk, hogy a várhatóan portugál-cseh kettős valamelyikével játszhassunk a nyolc között.
A helyzet akkor nehezebb, hogy ha a horvátok nem kapnak ki a németektől, vagy nem eléggé. Ebben az esetben – biztosra véve, hogy a németek az utolsó meccset behúzzák az osztrákok ellen, ha az fontos nekik – az utolsó körben le kell győznünk a horvátokat. Akkor 6 pontunk van, ami elég lehet a továbbjutáshoz – legrosszabb esetben ugyanis a németeknek és a horvátoknak is annyi lesz –, feltéve, hogy jó a gólarányunk.
