Meccs előtt ez járt a fejünkben

(a közvetítés a képek után indul)

Drága orosz barátaink!

Évszázadokon keresztül nyomorgattátok a lengyel nemzetet, ha rajtatok múlna, máig lenne közös orosz-német határ, a katyni mészárlást és a különös szmolenszki tragédiát soha nem felejtik el a lengyelek, és még ma is sikerült rendőri lövöldözésbe torkolló véres verekedéseket kiprovokálnotok a „véráztatta szent lengyel anyaföldön” (persze, az oroszok valójában csak „békésen” felvonultak az orosz függetlenség napján – valószínűleg Budapesten sem örülnének egy június 4-i román ünnepségnek).

Jó, persze azt is mondhatjuk, hogy mi támadtunk a békés orosz felvonulókra – de miért vonulnak fel békésen az oroszok ott, ahol nem látják őket szívesen? És persze a „mi” is relatív: a meccs előtt az Eb-bojkottot már korábban megígérő futballhuligánok egy csoportja randalírozott. Szóval ez a nap egyik szurkolótábornak és egyik országnak sem válik dicsőségére – még az is lehet, hogy a lengyelekére kevésbé. Sajnos amikor kiderült, hogy a lengyel és az orosz csapat egy csoportba került, és hogy a lengyel futballhuligánok egyébként is balhét akarnak, akkor már várható volt, hogy ennek rossz vége lesz. Az lett.

 Ezek után mit is mondhatunk a ma esti varsói meccs előtt? Tovább után elmondjuk.

Reméljük, hogy a lengyel legények nem ezek miatt akarnak ma nyerni, hanem azért, hogy az utolsó, csehek elleni meccset mi kezdhessük kedvezőbb helyzetből (persze még a vereség ellenére is sikerülhet a továbbjutás, de akkor az utolsó körben nyernünk kell). El kell hinni, hogy a csapat megnyerhette volna az első meccsét, és azt is, hogy ha úgy játszik, mint akkor az első negyven percben, akkor nem kerülünk olyan helyzetbe, mint amilyenbe a csehek kerültek pénteken.

Mint írtuk, a csapat elszántan, de nem ostobán készül. A felállás a görögök elleni 4-1-4-1-es formációról 4-3-2-1-esre változik, a gyengén játszó Rybus helyett Dudka kezd, Polanski és Murawski mellett tőle is várja Smuda mester, hogy a csatárok mögött második hullámban érkező középpályás-rohamot megállítsa. A felállás ez lesz: Tyton – Piszczek, Wasilewski, Perquis, Boenisch – Polanski, Dudka, Murawski – Blaszczykowski, Obraniak – Lewandowski.

És akkor megkezdődött

mint 75 éve a Vörös Hadsereg lefejezése. Kubát a második percben elsöpörték, mint a balti államok függetlenségét, kemény csata lesz ez.

Boenischről megtudtuk, hogy majdnem francia válogatott lett – szerintem ő is meglepődne, ha ezt megtudná.

Egyébként tudják, milyen szuper hely Lengyelország? A görögök szerint ilyen:

Hat perc után

örömmel látjuk, hogy csak az orosz pátriárkák mennyei lobbija és Szent Péternek fizetett olajpénz menti meg az oroszokat a lengyel góloktól. Aggasztó viszont, hogy a görögök ellen is sok kihagyott helyzettel kezdtünk.

Aztán Tyton is védett egy szépet egy orosz szöglet után, majd egy nagyot egy nagy helyzetbe. Egyébként valószínűleg ő a Magyarországon legismertebb lengyel játékos, Kovács Polgáriegyüttműködésibonzazabanzaiy Ákos dalt is írt róla, a refrénjére emlékszem: "kegyetlen szép vagy, Tyton", a többi itt:

Lewandowskit sújtja a balsors, amely régen tép: amit most kihagyott, abból Dortmundban már mesterhármasa lenne.

Negyedóra után

szomorúan állapítjuk meg, hogy már nemcsak az utcán folyt vér, hanem a folyamatosan rúgott Kuba lábából is, Blaszczykowski bal lábán repedt fel a bőr, de a sérülés szerencsére nem súlyos. Az orosz agresszió így is kezdi megtörni a fiúkat, de így is jobbak vagyunk, mint a csehek, ők ilyenkor már 0-1-re álltak.

És majdnem vezetünk!

Az akció szellemes volt, de sajnos Polanski túl gyors volt.

Húsz perc után

örömmel látom, hogy a 4+3-as szűrés eddig nem működik rosszul, és szerencsére a támadójáték sem rosszabb, mint a görög meccs első félidejében volt. Nem csoda, hogy a helyi Orbán Viktor is lelkes, mint egy Erdélybe tévedt Kövér László.

Huszonöt perc után

jó látni, hogy egyáltalán nem tudnak olyan erővel nyomni az oroszok, mint a csehek ellen, és hogy nemcsak egyenrangú ellenfél vagyunk, hanem egyértelműen nekünk voltak nagyobb esélyeink a gólszerzésre. És közben bosszankodom, mert ha a görögök ellen így játszunk, akkor az első meccs után három pontunk van, és nem egy.

És jó azt is látni, hogy az oroszok többet szabálytalankodtak, nekünk pedig több kapura lövésünk volt.

És azt is, hogy a csehek ilyenkor már 0-2-re álltak, vagyis egyre jobbak vagyunk, mint a szombati ellenfelünk.

Harminchat perc után

viszont természetesen az történik, ami egy ilyen szerencsétlen csapattal, mint a lengyel, megtörténni szokott: sok kihagyott helyzet után gólt kapunk egy szabadrúgásból.

Hihetetlen, vezetnek az oroszok 1-0-ra. De tényleg, hihetetlen, igazságtalan, bosszantó, felháborító. Buta gólt kaptunk, elkerülhető gólt kaptunk, miközben jól és bátran játszik a csapat, mert támadni.

Pópák - pápa 1-0, hiába erősítettünk daloló kormánytagokkal és lelátói elnökkel.

Negyven perc után

ráadásul azt látjuk szomorúan, hogy a hülye gól teljesen megrogyasztotta a csapatot, alig van nálunk a labda, és abból az okos játékból, ami bő félóráig ment, semmi nem maradt.

aztán meg arra gondoltunk, a szünetet várva, hogy a végén beszorultunk, mint kis Polski két kamion közé az M1-es kaptatóján Tatabányánál.

Szünetben

abban reménykedünk, hogy sikerül valahonnan nekünk lengyel vodkát, a lengyeleknek elszántságot és hitet találni.

És hangulatjavítónak ezt küldjük búslakodó polyákszurker társainknak, ő Magdalena Wróbel, aki állítólag a legvonzóbb öt lengyel nő egyike.

Szünet után

abban reménykedem, hogy most ismét jön egy húszperces nagy roham a lengyel ulánusoktól, csak ez most két gólt is hoz, és aztán megépítjük a Visztula-parti Maginot-vonalat. Két szöglet és egy Lewandowski-helyzet már össze is jött két perc alatt.

Aztán újabb Lewandowski-lehetőség, aztán újabb lengyel roham.

Szóval a második félidő eddig úgy indul, ahogy vártuk – csak sajnos továbbra is gól nélkül.

Ötven perc elteltével

Varsóban élőktől hallom, hogy a szurkolói táborok a meccs után újabb összecsapásokra készülnek, holott már nagyjából hatvan embert bevittek a rendőrök. Ez a meccs eredményénél is rosszabb hír.

Közben Perquist megtaposta saját csapattársa, a védőnk fogja a kezét, amiről kábé egy hete vették le a védőkötést.

És aztán hirtelen

1-1

Épp kezdünk arról beszélni, hogy a lengyel csapat utolsó reménye Arsavin, és tényleg, most is ő rontott el egy baloldalii beadást, Kuba meglódult, és futott, és futott, és futott, futott a sebes térdével, futott a lengyel nép minden elszántáságával, és bevágta. Persze a béna orosz védők is kellettek, és persze biztos kellett Wojtyla bácsi is.

A lényeg, megvan a döntetlen, és most jó értelemben is érzik a fiúk a vérszagot.

A gól előtti pillanat, amikor Kuba ellövi a labdát

És most félóra alatt még lőni kellene egyet, ilyen egyszerű a foci.

Kár, hogy éppen beszorultunk.

Aztán viszont mégsem, megint a lengyel jobboldal villogott, mint képviselőválasztáson faluhelyen, de aztán kimaradt a helyzet.

Hetven perc után

aggódunk, hogy beállt Pavljucsenko, lőtt ő már gólt ezen az Eb-n csereként beállva.

Szerencsére most viszont kicsit többet látjuk az orosz kaput, mint az elmúlt negyedórában, és nem omlottunk össze, mint a görög meccs végére.

Közben Dudkát cseréltünk Adrian Mierzejewskire, aki 21-edszer válogatott ma, és sportközhelyszótárunkat idézve támadóbb szellemű játékos, mint Dudka. Szóval Smuda mester kiszámolta, hogy ha nem nyernek a lengyelek, akkor mindegy, döntetlen vagy vereség, és inkább győzni próbál a csapat.

Közben még egyszer a gól

Nyolcvan perc után

viszont úgy tűnik, a lengyel fiúk elfáradtak, mint német harckocsik ellen indult könnyűlovasok. Az a szerencse, hogy az oroszok is fáradtan és pontatlanul játszanak. A lecserélt Polanski viszont nagyon hiányozni fog, a védőmunka legfontosabb szereplője volt ma.

A hosszabbításban

még mindig él a remény, hogy egy lecsorgó, lepattanó, megcsúszó labdát Wojtyla bácsi betessékel az orosz kapuba. De nem, az utolsó szabadrúgás után maradtunk az örök közép-európai „majdnem-sikerült” állapotban.

És a végén

egy gyors értékelés: Az oroszok ellen reménytelennek tűnt a helyzet, a pénteki nyitómeccseket látva a legtréfásabb hangon beszéltünk csak a lehetséges pontszerzésről. Szerencsére az oroszok sem voltak olyan dinamikusak és jók, mint a csehek ellen – és főleg nagyon pontatlanok voltak –, és szerencsére a lengyelek is felszívták magukat, sokkal jobbak voltak, mint amilyennek az elmúlt félévben láttuk őket. Ezzel a játékkal megverték volna a görögöket, és némi szerencsével ezt a meccset is megnyerhették volna.

Míg pénteken azért volt bosszantó a döntetlen, mert nyerni kellett volna, és végül örülni kellett az egy pontnak, most azért bosszantó a győzelem, mert nagyon jól játszott a csapat.

A csoportban ezzel együtt csak a harmadik, és két meccs után még mindig nincs meg a sporttörténelmi első győzelem. Viszont szombaton szupermeccsen ki-ki rangadó lesz a csehek ellen: aki győz, a másik meccs eredményétől függetlenül továbbjutott (sajnos a döntetlen a lengyeleknek nem elég, de lehet, hogy a cseheknek sem).

Szóval nincs mese: szombaton sporttörténelmet kell írni – győzni kell, és ott vannak a lengyelek a nyolc között.

Míg a görögök elleni meccs után ez érdemtelennek tűnt volna, most nagyon is megérdemeltnek éreznénk.