A büszke sasoknak, pláne a fehéreknek, nem kenyerük a könyörgés, csak ha muszáj – és most muszáj. Ma este történelmi lehetőség előtt a pánszláv szellem: a már továbbjutott horvát testvéreink segítő kezet nyújthatnak nekünk, megadva legalább az esélyét annak, hogy a polski, hrvatski, dva bratanki, együtt jusson tovább.

A helyzet egyszerű: ha jobban megverjük ma a horvátokat, mint az osztrákok a németeket, akkor mi jutottunk tovább. Ha nem nyerünk, akkor mindegy, mi lesz a másik meccsen. És persze fontos az is, hogy a horvátok már biztosan továbbjutottak, sőt, biztosan elsők, legfeljebb a németek érhetnék be őket pontszámban, de az egymás elleni eredmény akkor is mellettük szól.

Drága délszláv testvéreink, most gondoljatok a szláv szellem ezeréves összetartozására. Bár a világon mindenki azt beszéli, hogy polski, vengerski, dva bratanki, higgyétek el, mi lelkünkben a vengerski helyett mindig is rátok gondoltunk. Veletek fájt a szívünk, hogy a Horvát Királyság évszázadokon át a magyar korona része volt, mentünk volna segíteni, támogatni, felszabadítani titeket, de függetlenségeink rövidke évtizedeiben éppen kivított szabadságunk megőrzésével, majd a nagyhatalmak elleni, minden esetben sikertelen függetlenségi háborúinkkal voltunk elfoglalva.

Drága Modric, Krajncar, Olic, és főleg Slaven Bilic! Ti, drága szláv testvéreink, már tét nélkül léptek pályára ma este, akárcsak a tegnap simán meccset vesztő portugálok. Nekünk cérnaszálon lóg az életünk, a kiesés veszélye, mint Damoklész kardja lebeg a fejünk fölött; csodát tenni jöttünk, legalább továbbjutni szeretnék.

Drága horvát testvéreink, mi mindenetek van nektek: fantasztikus tengerpart, turisták milliói, szigetek, hegyek, vízesések, fantasztikusan fejlett autópályáitok, római kori városmaradványaitok. Nekünk meg talán még egy nyamvadt uniós intézményt sem sikerül összehoznunk, hiába vagyunk olyan böszme nagy ország. A ti tengerpartotok meleg, napsütötte, hosszú lábú dalmát nők és izmos testű dalmát férfiak otthona. A mi tengerpartunk hideg, Gdanskban legfeljebb a hajógyárunkra lehetünk büszkék, sehol egy antik fal, egy pálmafás kikötő.

Drága horvát fiúk, hagyjátok magatok egy kicsit ma este. Nem nagy kérés ez; elég, ha úgy játszotok, mint az osztrákok ellen. Csak ne lőjetek gólt a negyedik percben, lécci.

2 komment

Címkék: horvátország lengyelország euro2008

A bejegyzés trackback címe:

https://polskifoci.blog.hu/api/trackback/id/tr21524088

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ügyes 2008.06.16. 20:45:52

Lengyel haverjaim szerint 3:0-ra nyer Lengyelország és meg sem az EB győzelemig. Ha így lesz, nagyon sok Okocim-ot (is) fogok inni. :)

ügyes 2008.06.17. 15:39:55

Nem így lett. Mondjuk bénán is játszottak.