Az utolsó igazán nagy eredményét az 1982-es világbajnokságon érte el a lengyel válogatott. Lato még, Boniek már a keretben volt, amely végül bronzérmet szerzett. A Fehér Sasok csak a későbbi világbajnoktól, a csoportkört egyébként nyeretlenül, három döntetlennel, épp a lengyelek mögött záró olasz csapattól kaptak ki az elődöntőben, a többi hat meccsen három győzelem és három döntetlen volt a mérlegük.
A harminc évvel ezelőtti csodát azért is érdemes feleleveníteni, mert az a torna épp úgy indult, mint a mostani: az első két forduló után még két döntetlennel, kiesésre állt a csapat – ráadásul gólt sem lőttek –, aztán az utolsó meccsen győzni kellett, és győztek a lengyel legények. Mondjuk az egy igazi catenacciós halálcsoport volt: az első két fordulóban három 0-0 és egy 1-1 volt. Tovább után rengeteg videóval idézünk múltat.
A lengyelek az első fordulóban az olaszokkal
majd Kamerun ellen játszottak gól nélküli meccset
Aztán jött az utolsó meccs, amikor végre nem maradtak ki a helyzetek, és átszaladtak a peruiakon (az olaszok, akárcsak korábban Peruval, Kamerunnal is 1-1-et játszottak, így lettek másodikok veretlenül, három döntetlennel).
Az akkori lebonyolítási rendszerben 12 csapat jutott tovább négy hármas csoportba, amely győztesei kerültek az elődöntőbe. A lengyelek ellenfelei a szovjetek és a belgák voltak, a középdöntő első meccse a lengyel-belga volt, sima 3-0-val zárult Boniek mesterhármasának köszönhetően (a tornán ő négy, Lato egy gólt szerzett).
Miután a szovjetek csak 1-0-ra verték a belgákat, ellenük elég volt a döntetlen is – ez össze is jött.
Majd az elődöntőben jött az olaszok elleni egyetlen vereség a tornán,
végül a bronzmeccsen legyőzték a franciákat (akiknél a kispadon ült a mostani UEFA-elnök Michel Platini).
Szóval diadalmas kis menetelés lett a két döntetlennel induló tornából.
És hát a két döntetlen most is megvan.
